Elképesztően gyenge az angol font: közel a törésponthoz?

A font szeptember eleji gyengülésével 1985 óta a legalacsonyabb szintre esett az amerikai dollárral szemben. Egy héttel később újabb 5 százalékot veszített, és a kereskedők szerint elérhető közelségben van a dollárral szembeni paritás. (Ha belegondolunk, 1800-tól a második világháborúig a font árfolyama stabilan 5 dolláros szinten volt.)   Érthető, hogy mindez felidézte a korábbi történéseket, és sokakat arra késztetett, hogy a fontot egy feltörekvő piaci valutához hasonlítsák. Mások szerint ez az összehasonlítás azonban pontatlan. Bármilyenek is legyenek a jelenlegi gazdasági megpróbáltatások, az Egyesült Királyságnak erős intézményei, virágzó demokráciája, valamint elfogadható növekedési és alacsony inflációs mutatói vannak.

A font árfolyama 2007 végén ugyanakkor újra jó bőrben, 25 éves csúcsán volt, elérte a két dollárt. Talán utoljára? A 2008-as pénzügyi válság beköszöntével a helyzete ugyanis újra megromlott. A globális pénzügyi rendszer átmeneti csődjével az erős és robusztus gazdaság víziója is csődbe ment. Ez választói elégedetlenséget váltott ki, ami a Brexitben csúcsosodott ki.

A Brexit azonban nem oldotta meg az ország gazdasági helyzetét. A koronavírus és az energiaválság megmutatták, hogy az ország mennyire nincs felkészülve a váratlan kihívásokra. 

Liz Truss új miniszterelnök Boris Johnson bukása után szinte rögtön bemutatta az elmúlt 50 év legnagyobb adócsökkentéseit, egyúttal a családok és a cégek tömeges energiatámogatását, a gazdaság deregulációját és speciális gazdasági övezetek létrehozását jelentette be. Célja egyértelmű: 2,5 százalékra növelni az ország gazdasági növekedését.

Igen drága élénkítő intézkedések

A brit kormány összességében a GDP két százalékának megfelelő tartós adócsökkentést jelentett be. A természetes személyek jövedelmének alapadókulcsa 20-ról 19 százalékra csökken, de a magas jövedelműek esetében jelentősebben, 45 százalékról 40 százalékra. Emellett nem emelik a jogi személyek adóját 25 százalékra, mint azt tervezték.

Mindez a következő 5 évben a GDP több mint 7 százalékába kerül az államkasszának. A becslések szerint a drága energiaköltségek finanszírozására fordított adósság is hasonló mértékben fog növekedni, miután a kormány kétéves időszakra korlátozta az árakat. Összességében

A piac reakciójával azonban nem lehettek elégedettek az angolok. A font rögtön zuhanni kezdett, az államkötvények pedig a legnagyobb napi veszteséget könyvelték el. Az ok nyilvánvaló: egy hatalmas fiskális ösztönzés a magas infláció idején nemcsak hogy nem segít, hanem akár vissza is üthet.

 Vége a dominanciának? Nem keresik globálisan…

Többen figyelmeztetnek, hogy az amerikai dollár és talán az euró kivételével szinte minden más valutához hasonlóan a fontot sem lehet domináns valutaként jellemezni. Az Egyesült Királyságon belüli és még néhány kisebb nemzetközösségi ország közötti kereskedelmen kívül nincs természetes nemzetközi kereslet a font iránt.

Az is tény, hogy a fontot már nem igazán használják értékőrzőként. Az 

Ez azt jelenti, hogy a font értéke – a legtöbb más valutához hasonlóan – attól függ, hogy a külföldi befektetők megfelelőnek tartják-e a kormány gazdaságpolitikáját.

Bizonyos értelemben a Brexit nem különbözött az ország kereskedelmi feltételeit érő bármely más negatív sokktól, és a valuta ennek megfelelően értékelődött le. Ugyanakkor felmerültek az aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Királyság továbbra is képes lesz-e olcsón kölcsönt felvenni, hiszen a legnagyobb kereskedelmi partnerétől szakadt el.

Az első jelek arra utalnak, hogy ezek az aggodalmak túlzóak voltak. Az Egyesült Királyság külső finanszírozási igénye, amelyet a folyó fizetési mérleg hiánya tükröz, az évszázad első évtizedében a GDP 2,6 százalékáról 2020-ra a GDP közel 4 százalékára emelkedett. Az inflációval kiigazítva azonban az Egyesült Királyság finanszírozási költségei valójában csökkentek a Brexit utáni időszakban.

Gene Frieda kommentárja szerint viszont a közelmúltban az energiaszámlák erőteljes emelkedése

és jelentősen magasabb hitelfelvételi költségeket eredményezett.

Egekben az egyszeri kiadások, elszáll a költségvetés

Úgy véli, a Truss-kormány azon döntése, hogy a háztartások számára felső határt szab a belföldi energiaáraknak, hogy korlátozza a magasabb nagykereskedelmi árak fogyasztásra gyakorolt hatását, hasonlít az Egyesült Királyság 30 évvel ezelőtti sikertelen árfolyamrögzítéséhez. 

Ha a nagykereskedelmi gázárak az egekbe szöknek, a támogatási rendszer költségei is az egekbe szökhetnek. Amennyiben a hitelfelvétel költségei szorosan kapcsolódnának a gáz nagykereskedelmi árához, amelyre nincs befolyása, a költségvetés  mérlege is hatalmas potenciális veszteségeknek lesz kitéve.

Gene Frieda véleménye tehát az, hogy az Egyesült Királyság 

Amennyiben a gázárak további emelkedése még magasabb kamatlábakhoz vezetne, akkor Nagy-Britannia magas adósságállománya miatt ezt szinte biztosan mély recesszió követné. Önmagában nem lenne szükség az árrögzítés megszűntetésére, de a font sterling így is járulékos károkat szenvedne, mivel a külföldi finanszírozás elapadna.